Blog
Korunk legnagyobb járványa az ELHÍZÁS! - 4. RÉSZ
2024.05.09
10:00
Szembe kell nézni korunk társadalmának azzal a nagy kérdéssel, hogy mi váltja ki az elhízást. Dr Greger egy 11 részes videósorozatban járta körül ezt a témát. Ezek alapján készítettük ezt a blog sorozatot. Következzen a negyedik rész.
A személyes felelősség szerepe az elhízás járványban
Az élelmiszer- és italgyártó cégek szerint a testsúlyunkat a személyes döntéseink határozzák meg. Még akkor is, ha a figyelmünk nincs elterelve, az „egyél többet” élelmiszerkörnyezet ereje néha felülmúlhatja az evés feletti tudatos kontrollunkat. Egy dietetikus kongresszuson elegendő egy pillantás a teremben, hogy lássuk, még a táplálkozással foglalkozó szakemberek is ki vannak téve az ízletes, olcsó, kényelmes kalóriák mindenütt agresszíven reklámozott befolyásának. Ez azt jelenti, hogy étkezési szokásaink szembe tudnak szállni a személyes belátásunkkal azáltal, hogy a reklámok a tudatos tudatosság radarja alatt repülnek. Az étvágyfiziológusok e tudatalatti cselekvések eredményét „passzív túlfogyasztásnak” nevezik.
Emlékezzünk arra az agyi vizsgálatra, ahol a turmix gondolata ugyanazokat a jutalmazási útvonalakat világította meg az agyban, mint a kábítószerekkel való visszaélés. És ezt csak egy turmix képe váltotta ki. A dopamin felszabadul, a sóvárgás aktiválódik, és motiváltak vagyunk az étkezésre. Intellektuálisan tudjuk, hogy ez csak egy kép, de a gyíkagyunk csak a túlélést látja. Ez csak egy reflexív válasz, amely felett alig tudunk befolyást gyakorolni – ezért a marketingesek gondoskodnak róla, hogy mindenhol legyenek képek a turmixokról és ehhez hasonló termékekről.
A bevitt és a felhasznált kalóriák közötti egyensúly fenntartása tudatos irányítás alatt végzett önkéntes cselekedetek sorozatának tűnik, de lehet, hogy mégis inkább olyan testi funkciókhoz hasonlít, mint a pislogás, légzés, köhögés, nyelés vagy az alvás. Megpróbálhatsz hatalmat szerezni bármelyik felett, de általában csak automatikusan történnek, ősi törvények szerint.
Nem csak az élelmiszerreklámok jelennek meg mindenütt, hanem maguk az ételek is. Az 1970-es és 1980-as években drámaian bővültek az élelmiszereket árusító létesítmények típusai. Most édességek és rágcsálnivalók vannak a benzinkutak, drogériák, könyvesboltok pénztárainál és olyan helyeken, ahol korábban csak ruhákat, hardvereket, lakberendezési tárgyakat vagy építőanyagokat árultak. Az Egyesült Államok legnagyobb élelmiszer-kiskereskedője a Walmart. A dopamin löket és a mesterségesen gerjesztett éhségérzet mindenütt ott van. Minden nap meg kell vele küzdenünk!
Ráadásul társadalmilag elfogadhatóvá vált, hogy bárhol étkezzünk – hogy az autóban, az utcán vagy egy zsúfolt buszon megegyünk valamilyen csomagolt ételt. Nassoló társadalom lettünk. Az automaták mindenhol ott vannak. Úgy tűnik, hogy a napi étkezési gyakoriság körülbelül egynegyedével nőtt az 1970-es évek vége óta – körülbelül napi négyről öt alkalomra, és a napi adagok növekedése miatt potenciálisan kétszeres a kalórianövekedés. Az elhízás járvánnyal összefüggő kalóriatöbblet nagy részéért a rágcsálnivalók és italok már önmagukban is felelősek.
És gondoljunk a gyerekeinkre! Otthon igyekszünk a legjobbat megtenni értük, egészséges szokásokat alakítunk ki, egészséges ételekkel etetjük őket, de aztán kimerészkednek a „Junk Food” és a manipulatív üzenetek valóságos tornádójába. A New England Journal of Medicine-ben feltették azt a kérdést, hogy miért ássák alá a gyermekeink életveszélyes betegségektől való megvédésére tett erőfeszítéseinket a gyorsételek gyártóinak hatalmas marketingkampányai. A gyermekorvosokat most arra biztatják, hogy már a 12 hónapos korban tett gyermek egészségügyi látogatás alkalmával beszéljenek a szülőkkel a „sültkrumpli jelenségről” és ne várjanak a gyermek második születésnapjáig. Sajnos ez az előre hozott időpont is későnek bizonyul. A csecsemők kétharmadát az első születésnapjuk előtt már gyorsételekkel etetik.
A vállalati befolyás szerepe az elhízás járványban
A dohányzás okozta halálesetek járványa nem csak az olcsó cigaretták tömeges gyártásának és forgalmazásának volt köszönhető. A dohánygyártó cégek aktívan arra törekedtek, hogy a termékeiket még kívánatosabbá tegyék azáltal, hogy a dohánylapokat nikotinnal és olyan adalékanyagokkal permetezték be, mint az ammónia, hogy nagyobb nikotin „rúgást” biztosítsanak. Az élelmiszeripar ízmérnököket alkalmaz hasonló cél érdekében: hogy maximalizálják termékeik ellenállhatatlanságát.
Az íz vezető tényező az ételválasztásban. A sót, a cukrot és a zsírt az iránytű három pontjaként használják, hogy „szuperstimuláló” „hiperízérzetet” hozzanak létre, hogy impulzív vásárlásokra és kényszeres fogyasztásra csábítsák az embereket. Az élelmiszereket szándékosan úgy alakították ki, hogy áttörjék azokat a biológiai akadályokat, amelyek segítenek a fogyasztást ésszerű határokon belül tartani.
A „Big Food” nagy üzlet. A feldolgozott élelmiszeripar önmagában több mint 2 billió dollárt hoz évente. Ez megadja nekik azt a gazdasági erőt, hogy ne csak ízlésprofilokat manipuláljanak, hanem a közrendet és a tudományos vizsgálatokat is. Az élelmiszer-, alkohol- és dohányipar mind hasonló kellemetlen taktikákat alkalmazott: az egészségügyi szabályozás blokkolását, szakmai szervezetek összefogását, frontcsoportok létrehozását és a tudomány eltorzítását. A közös forgatókönyv nem lehet meglepő, tekintve a közös vállalati szálakat. Egy időben például a Philip Morris tulajdonolta a Kraft és a Miller Brewing cégeket is.
Egyetlen év alatt az élelmiszeripar több mint 50 millió dollárt költött arra, hogy több száz lobbistát alkalmazzon a jogszabályok befolyásolására. Ezeknek a lobbistáknak a többsége egykori szövetségi alkalmazott volt az ipar és szabályozóik közötti kommunikációban, akik belülről tudták a vállalati érdekeket tolni, de „közszolgálatuk” után kellemes lobbimunkával jutalmazták őket. A következő évben az ipar új fegyvert szerzett. 2010. január 21-én a Legfelsőbb Bíróság ítélete lehetővé tette a vállalatok számára, hogy korlátlan mennyiségű pénzt költsenek kampányhirdetésekre, hogy mindenkit kidobjanak, aki szembe mert állni velük. Nem csoda, hogy választott tisztségviselőink alaposan visszahúzódtak a harctól.
Világszerte hasonló folyamatok figyelhetők meg. A közegészségügyi közösség önkéntes szabványok iránti gyenge kéréseit nemcsak az értelmes változások elleni ádáz harcok fogadják, hanem a hatalmas transznacionális kereskedelmi és külföldi befektetési megállapodások is, amelyek az élelmiszeripar profitvédelmét az országok törvényeibe iktatják.
A korrupt kereskedelmi befolyás az orvosi egyesületekre is kiterjedt. Az Amerikai Családorvosok Szervezete a korábbi cigarettareklámokra emlékeztetve, milliókat fogadott el a Coca Cola cégtől, kifejezetten az italokkal és édesítőszerekkel kapcsolatos fogyasztói oktatási tartalmak fejlesztésére.
Egy másik jól bevált dohánytaktika alkalmazásával a kutatói frontcsoportok megváltoztathatják a tudományos folyamatokat a vállalati napirendtől eltérő tudomány formálásával vagy elnyomásával. Vegyük a transzzsír történetet. Az élelmiszergyártók nemcsak régóta tagadják, hogy a transzzsírok összefüggésbe hozhatók a betegségekkel, hanem aktívan dolgoztak a vizsgálatok korlátozásán és a kutatási eredmények hiteltelenítésén is.
De milyen árat fizetünk ezért? A magas transzzsír-, telített zsír-, só- és cukortartalmú élelmiszerek miatti halálozások száma világszerte eléri a 14 millió emberéletet minden évben. Az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója szerint az, hogy a világ országai nem képesek megfordítani az elhízás helyzetét, „nem az [egyéni] akaraterő kudarca”. „A politikai akarat kudarca a nagy befolyású élelmiszer- és üdítőitalipar leküzdésében.” Az Országos Orvostudományi Akadémia előtt tartott vitaindító beszédét „Elhízás és diabétesz: a lassított katasztrófa” címmel a következő szavakkal fejezte be: „A nyilvánosság érdekeit előtérbe kell helyezni a vállalatok érdekeivel szemben.”
Folytatjuk….
Dönts tudatosan az egészséges gyümölcs- és zöldségkristályok mellett
