Összetevők

A papaya a Carica papaya növény termése. Közép-Amerikából és Dél-Mexikóból származik, de ma már a világ számos más részén termesztik. Ha a papaya érett, nyersen is fogyasztható. Az éretlen papayát azonban mindig meg kell főzni evés előtt – különösen terhesség alatt, mivel az éretlen gyümölcsben magas a latex tartalom, ami serkentheti a méh összehúzódásokat.

A papaya a körtéhez hasonló alakú, és akár 51 cm hosszú is lehet. A héja éretlen állapotban zöld, érett állapotban narancssárga, a húsa sárga, narancssárga vagy piros. A gyümölcsben sok fekete mag is van, amelyek ehetőek, de keserűek. 

A papaya nemcsak ízletes, hanem remek vitaminforrás. Megtalálható benne a folsav, a pantoténsav, az A-, B-, C-, E-, és K-vitamin. Gazdag ásványi anyagokban: magnéziumban, kalciumban, káliumban, vasban. Többféle antioxidánst is találhatunk benne – alfa- és béta-karotint, luteint, likopint és zeaxantint is – és nagyszerű rost forrás.

Ennek az apró gyümölcsnek hihetetlenül magas a beltartalmi értéke.

Magas a vitamin tartalma: A-, B- és C-vitamin is nagy mennyiségben található benne. Kétszer annyi  C-vitamint tartalmaz, mint a citrusfélék. A vitaminok mellett rengeteg ásványi anyagot tartalmaz: vasat, káliumot, kalciumot, magnéziumot, rutint és foszfort és cinket. Antocianin, flavonoid és pektin tartalma is jelentős ennek a savas gyümölcsnek, és majdnem mindegyik esszenciális zsírsavat tartalmazza, amely a fehérjék hasznosításához és a szervezet egészséges működéséhez elengedhetetlen. Vannak olyan bodza fajták, amelyeket kimondottan magas színanyag tartalmuk miatt termesztenek.

A népi megfigyelések szerint a bodza megfázás, influenza, légzőszervi megbetegedések és akár herpesz esetén is segített a gyógyulásban. De lássuk, mit mond a tudomány!

A zeller Dél-Európában őshonos. Már az ókorban a görögök kedvelt étele volt, mivel gyógyhatást tulajdonítottak neki. Emésztésserkentő, méregtelenítő növénynek tartották. Annyira tisztelték a zellert, hogy a sportversenyek győztesei virág helyett zeller levelet kaptak. A rómaiak vértisztító hatása miatt fogyasztották, a kínaiak pedig a leghatékonyabb fiatalító ételnek gondolták. Igazán csak a XIX. században, német nemesítés után vált elterjedtté.

A zeller fontos vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek tárháza. Tele van szerves nátriummal, ami hatékonyabbá teszi a kalcium felszívódását, de találunk benne még vasat, mangánt, foszfort, magnéziumot, és káliumot. Rost és ballasztanyag tartalma is jelentős. A-, B1-, B2-, K- és C-vitamint tartalmaz, és jelentősebb mennyiségű folsavat. A zeller tele van illóolajokkal (például limonén, szelinén, terpinén), illetve más, a szervezet számára fontos anyagokkal, mint a kumarinszármazékok, flavonoidok és antioxidánsok (béta-karotin, lutein, zeaxantin).

A szőlő már az ősidők óta, több millió éve ismert növény. Mivel az élethez szükséges szinte minden tápanyag megtalálható benne, nem véletlen, hogy a latin neve (vitis) a vita, azaz élet szóból ered.

A vörös szőlő vitaminokban és ásványi anyagokban egyaránt gazdag. Megtalálható benne a C-, E-, A-, B1-, B2- és K-vitamin, gazdag folsavban, linolsavban, biotinban és béta-karotinban. Ásványi anyagokból is elég hosszú a lista: vas, kálium, szelén, kalcium, foszfor, cink, nátrium, magnézium és réz. A szerves savak közül tartalmaz almasavat, citromsavat, borkősavat és borostyánkősavat, ezen kívül pedig még kétféle rost (cellulóz, pektin) teszi rendkívül gazdag tápanyagforrássá.

A vörös áfonya őshazája Észak-Amerika, ahol az őslakos indiánok festőanyagként és gyógyszerként (például hasmenés kezelésére) is használták. Emellett azt is észrevették, hogy a szárított hús áfonyával bedörzsölve lassabban romlik. Az amerikai függetlenségi háborúban harcoló tengerészek pedig a skorbut megelőzésére fogyasztották ezt az apró gyümölcsöt.

A kalcium, a magnézium, a nátrium, a kálium, a vas, a cink, a mangán és a foszfor is megtalálható ebben az aromás gyümölcsben. A vitaminok közül az A-, B-, C- és E-vitaminok kiváló forrása. Gazdag antioxidánsokban, karotinban, rostokban és savakban (almasav, benzoesav, citromsav, oxálsav).

A sütőtök őshazája Észak-Amerika. Az ott lakó indiánok ültetvényeken termesztették, és kígyómarás ellenszereként, illetve szeplők ellen használták. A spanyol felfedezők hozták el a  16. század végén Európába, ahol a második világháború utáni ínséges időkben az egyik legfontosabb élelmiszerré vált.

Jelentős az A-vitamin, a C-vitamin, az E-vitamin és a B-komplex-vitamin tartalma. Az ásványi anyagok közül kálium, réz, magnézium, kalcium, vas, mangán, cink, és foszfor is van benne. A felsorolt ásványi anyagokon és vitaminokon túl magas a béta-karotin, a biotin, a niacin és a pantoténsav tartalma, valamint kiváló antioxidáns forrás is. A sütőtök rostban gazdag, ami segíti az emésztést.

Biztosan sokan hallották gyerekkorukban az alábbi mondatot a felnőttektől: “Egyél répát, hogy szépen tudj fütyülni!” Az angol gyerekeket pedig azzal próbálták répaevésre buzdítani, hogy a sötétben is élesen látnak majd. Egyik esetben sem biztos, hogy a répa fogyasztása váltja ki az ígért hatást, de ettől még a répa számtalan, a szervezetünk számára hasznos tulajdonsággal bír.  Őshazája Nyugat-Ázsia, és már az 1. századból származnak utalások a répa felhasználásáról.

A sárgarépa többféle ásványi anyagot tartalmaz: kalciumot, káliumot, nátriumot, vasat, magnéziumot, krómot, foszfort, sót. Nagyon gazdag vitaminokban, hiszen megtalálható benne az A-, B komplex, C-, E-, G- és K vitamin is. Többféle karotint is tartalmaz, de kiemelkedően sokat a béta-karotinból, ami az A-vitamin elővitaminja.

A narancs Kínából indult hódító útjára, és Indonézián, majd Indián keresztül állítólag Nagy Sándornak hála Európába is eljutott. A 15. században terjedt el igazán, és kezdték termeszteni kontinensünkön, majd Kolumbusz vitte tovább Amerikába. Már az ókorban tudták, hogy a narancs jótékony hatással van az emésztésre és a gyomorra, amiről Galenusz (ókori görög orvos) is említést tett feljegyzéseiben.

Ez az édes és lédús gyümölcs rengeteg C-vitamint tartalmaz, de emellett fontos forrása más vitaminoknak is, mint az A-, B1-, B2-, B6- és E-vitamin. A fontosabb ásványi anyagok közül megtaláljuk benne a káliumot, kalciumot és a foszfort, illetve a nyomelemek közül a szelént. Emellett remek antioxidáns vegyületek (lutein, niacin, bioflavin) tárháza. Savas íze ellenére lúgosító hatással van szervezetünkre. Ha pedig a teljes gyümölcsöt, azaz a gerezdeket elválasztó hártyát is elfogyasztjuk, és nem csak narancslé formájában jut a szervezetünkbe, a C-vitamin és a flavonoidok jótékony hatása jobban érvényesül.

A meggy ősidők óta ismert, számtalan gyógyító hatással bíró gyümölcs. A Földközi-tenger vidékén és Perzsiában már az ókorban is ismerték.

A meggy ásványi anyagokban gazdag. Megtalálható benne a kalcium, kálium, magnézium, vas és a cink is. Kiemelkedő a B-vitamin (B1- és B2 vitamin) tartalma, A-vitaminból pedig majdnem tízszer annyit tartalmaz, mint a cseresznye. Magas a szerves sav tartalma is, a benne található antocián- és bioflavon miatt remek antioxidáns.

A málna Közép- és Észak-Európában, illetve Észak Amerikában őshonos növény. Vadon termő fajtáit elsősorban lombos erdőkben találhatjuk meg. Latin neve (Rubus idaeus) arra utal, hogy a legendák szerint először a Kréta szigetén található Ida nevű hegyen termesztették. A Római Birodalomban aztán hamar elterjedt a gyümölcs. A középkorra már kedvelt és ismert növény volt a málna, ami nem csoda, mivel málna nem csak finom, de az egészségre is kedvező hatással van.

Vitaminok közül jelentős mennyiséget tartalmaz C-, B1-, B2-, K-, E- és A-vitaminból is. Színanyag tartalma magas, és gazdag antioxidánsokban (antocián pigmentek, kvercetin sav, cianád, katekin, kaempferol), flavonoidokban. Az ásványi anyagok közül megtalálható benne a kalcium, a magnézium, a vas, a cink, a foszfor, a mangán és a kálium is. Ha naponta egy marék málnát fogyasztunk az a felsorolt ásványi anyagok napi szükségletének 10 százalékát fedezi. Ezeken kívül értékes szerves gyümölcssavak, cserzőanyagok, pektin és növényi rostok forrása.

Tibetben már időszámításunk előtt 900 évvel ismerték a homoktövis jótékony hatásait, és elsősorban égési sérüléseket, gyomorfekélyt és májgyulladás kezeltek vele. A homoktövis Ázsiából származik, de mivel igénytelen növényről van szó, ma már a világ számos országában termesztik, főleg rengeteg jó tulajdonsága miatt.

A homoktövis nem véletlenül egy szupergyümölcs. Nagyon magas a vitamintartalma. C-vitaminból kiemelkedően sokat, a citromban található mennyiség tízszeresét tartalmazza. Sőt, a C-vitaminnak a teljes értékű, természetes kötésű formája található meg benne, azaz a P- és K-vitamin valamint réz és j-faktor is társul mellé, így sokkal jobban hasznosítja a szervezetünk. Jelentős mennyiségben találunk benne E-vitamint, és karotinoidokat (például béta-karotint, amiből tízszer többet tartalmaz, mint a sárgarépa), de rendkívüli módon még B12-vitamint is tartalmaz, amit egyébként leginkább az állati eredetű ételeink tartalmaznak.

Az ásványi anyagok terén sem kell szégyenkeznie ennek a növénynek. Fontos forrása a vasnak, a magnéziumnak, a cinknek, a mangánnak és a réznek, de van benne kalcium, nátrium, króm, foszfor és kálium is. A homoktövis remek forrása még az esszenciális zsírsavaknak (omega-3-, omega-6-, omega-7- és omega-9-zsírsavak), aminosavaknak, flavonoidoknak, fenoloknak és természetes szerves savaknak (almasav, borostyánkősav, oxálsav).

A gránátalma perzsa eredetű gyümölcs. Perzsia (a mai Irán területe) tekinthető az őshazájának, ahol már legalább ötezer éve termesztik. Piros színe és rengeteg magja miatt a középkorban és később is a termékenység szimbólumává vált.

A gránátalma remek folsav, kálium és magnézium, továbbá jó K-, B5-, B6- és E-vitamin forrás. Magas az antioxidáns, tannin- és flavonoid tartalma. Az antioxidánsok közül három nagyon erős fajtát tartalmaz, melyek az átlagosnál sokkal gyorsabban szívódnak fel.

Már a középkorban ismerték a fekete ribizli gyógyhatását, hiszen XII. századi kolostori iratokban találtak a fekete ribizli kiütésekre és gyulladt bőrre gyakorolt kedvező hatásáról szóló feljegyzéseket. A Földközi-tenger vidékéről kerülhetett hazánkba ez a növény valamikor a XIV. században. Bár a XVI. században több helyen is említik a fekete ribizlit a gyulladások, hólyagbántalmak, májbetegségek, köhögés, hasmenés és reumás panaszok ellenszereként, csak az 1970-es években került újra a mai kor kutatói látóterébe, leginkább a középkori szerzetesek feljegyzéseinek köszönhetően.

A bogyós gyümölcsök között sok téren verhetetlen a fekete ribizli. Rengeteg színanyagot tartalmaz. Az antocián és származékai (cianidin, delfinidin, kumarinsav), a flavonoid és a polifenol bőven megtalálhatók benne. Vitamintartalma is jelentős. C-vitaminból még a csipkebogyónál is többet tartalmaz, ráadásul az oxidáz enzim hiánya miatt egy sokkal stabilabb változatban. 100 gramm fekete ribizli elfogyasztásával a napi ajánlott C-vitamin mennyiség 226%-át vihetjük be a szervezetünkbe.

De találhatunk benne még B1-, B2-, B6-, K- és E-vitamint, valamint karotint (az A-vitamin elővitaminja). A fekete ribizli dúskál ásványi anyagokban. A kobalt, a szelén, a bróm, a mangán, a rubidium, a réz, a kálium, a cink, a magnézium, a vas, a foszfor, a kalcium, a nikkel és a kén is megtalálható benne. Mivel ezek az ásványi anyagok szerves formában vannak jelen, szervezetünk sokkal hatékonyabban képes azokat hasznosítani. A vitaminokon, színanyagokon és ásványi anyagokon kívül rengeteg pektint, zsír- és gyümölcssavakat is tartalmaz.

A legtöbben az íze miatt szeretik a fekete áfonyát. Ennek az Észak-Európában őshonos, kicsit savanykás, de finom gyümölcsnek rengeteg egészségmegőrző hatása van. A vad áfonya tápértéke nagyobb a termesztett változatánál, viszont a nagyon rövid érési ideje miatt frissen csak júliusban és augusztusban fogyaszthatjuk.

Vitamintartalma jelentős, A-, B1- C- és D-vitaminok, pantoténsav és nikotinamid tartalma magas. Gazdag ásványi anyagokban: kalciumban, káliumban, nátriumban, vasban, mangánban, cinkben valamint foszforban. Legfontosabb összetevői többek között az antioxidánsok, melyek a gyümölcs  kékes-piros színét adó antociánok, proantociánok, leukoantociánok, flavonolok és származékaik. Találhatóak benne katekinek és növényi rostokat adó pektin.

Már az ókorban tudták, hogy a csipkebogyó húsának gyógyító hatása van. Akkor főleg sorvadásos megbetegedéseknél használták, de ma már emellett számtalan jótékony hatása ismert.

Azt valószínűleg már mindenki hallotta, hogy nagyon magas a csipkebogyó (a vadrózsa áltermése) C-vitamin tartalma. Akár tízszer több C-vitamin lehet benne, mint egy egész citromban. De találhatunk benne más fontos vitaminokat is, mint a B1-, B2-, A-, E-, K- és P-vitamin. Nyomelemekben is gazdag növényről van szó, amiben megtalálhatjuk a magnéziumot, kalciumot, szelént, vasat, mangánt, cinket, káliumot, foszfort, nátriumot és a szilíciumot is. És ha ez nem lenne elég, további, az emberi szervezet számára fontos anyagokat tartalmaz. Ilyenek a pektin, flavonoidok, almasav, citromsav, cseranyag és a béta-karotin.

A csicsóka őshazája Észak-Amerika, ahol az indiánok burgonyaként fogyasztották. Ezért nevezik az indiánok burgonyájának is, angolul pedig jeruzsálemi articsóka a neve. A 17. század első felében érkezett a növény Európába. Régen a “szegények krumplija” nevet aggatták rá, mivel egy igénytelen, gondozást nem igénylő, akár rossz minőségű talajban is jól növekvő növényről van szó.

A csicsóka igen kedvező adottságú szuper táplálék, mivel jelentős mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat (káliumot, magnéziumot, kalciumot, foszfort és cinket), vitaminokat (B1-, B2-, C-vitamint, béta-karotint és niacint) és esszenciális aminosavakat (lizint, arginint, hisztidint, cisztint, triptofánt és aszparagint). Élettani hatásait tekintve legfontosabb összetevője az inulin, ami egy nagyméretű, az ember számára emészthetetlen rost, melynek lebontása csak a vastagbélben kezdődik meg.

A céklát, ezt a Földközi tenger vidékén őshonos növényt már Krisztus születése előtt 3000 évvel ismerték és használták az antik Görögországban. Innen terjedt el aztán a római birodalom területén és jutott el Magyarországra is, ahol a 17. századra vált elterjedtté.

A cékla, eredeti nevén céklarépa, lenyűgöző tápanyag profilja elképesztő. Alacsony a kalóriatartalma, viszont tele van értékes vitaminokkal (C, B1, B2, B6) és ásványi anyagokkal (vas, szilícium, réz, nátrium, kálium, kalcium, magnézium, foszfor, jód, bór, mangán, lítium). Fitonutriensekben is rendkívül gazdag.

Ennek a ragyogó, sárga gyümölcsnek az őshazája India, ahonnan aztán szerte a világon elterjedt. Amerikába Kolombusz Kristóf vitte magával, de azóta már Ausztráliában, Afrikában és a Földközi-tenger vidékén is termesztik. A citrom nemcsak népszerű, de rengeteg pozitív élettani hatással büszkélkedhet.

A citrom B1-, B2-, B5- és C-vitamint is nagyobb mennyiségben tartalmaz. Egy közepes méretű citrom akár a napi C-vitamin szükségletünk 40 százalékát is fedezi. Ásványi anyagokból sem szenved hiányt: találunk benne kalciumot, folsavat, vasat, magnéziumot, foszfort, káliumot és cinket is. Emellett tartalmaz még pektint, flavonoidokat, glikozint és illóolajokat. Gyümölcsként és fűszerként is használható.

Ennek az apró gyümölcsnek hihetetlenül magas a beltartalmi értéke.

Magas a vitamin tartalma: A-, B- és C-vitamin is nagy mennyiségben található benne. Kétszer annyi  C-vitamint tartalmaz, mint a citrusfélék. A vitaminok mellett rengeteg ásványi anyagot tartalmaz: vasat, káliumot, kalciumot, magnéziumot, rutint és foszfort és cinket. Antocianin, flavonoid és pektin tartalma is jelentős ennek a savas gyümölcsnek, és majdnem mindegyik esszenciális zsírsavat tartalmazza, amely a fehérjék hasznosításához és a szervezet egészséges működéséhez elengedhetetlen. Vannak olyan bodza fajták, amelyeket kimondottan magas színanyag tartalmuk miatt termesztenek.

A népi megfigyelések szerint a bodza megfázás, influenza, légzőszervi megbetegedések és akár herpesz esetén is segített a gyógyulásban. De lássuk, mit mond a tudomány!

Valószínűleg mindenki hallotta már a szólás-mondást, miszerint napi egy alma - az orvost távol tartja! Ez a népi bölcsesség eredetileg a 19. századi Walesből származik, de már az ókorban is tudtak az alma jótékony hatásairól. Vajon igaz lehet ez a népi bölcsesség? Rövid összefoglalónk elolvasása után mindenki eldöntheti maga….

Az almában megtalálható vitaminok nem különböznek jelentősen más gyümölcsök vitaminjaitól. Tartalmaz A-vitamint, B-komplex vitaminokat. C-vitaminban kevésbé gazdag, mint az egyéb citrusfélék (citrom, narancs), mégis a benne megtalálható ásványi anyagoknak köszönhetően nagyon jó hatással van a szervezetünkre. Az ásványi anyagok egész garmadáját hordozza, 20 féle ásványi anyag és nyomelem van benne, mint pl. a kálium, a kalcium, a cink, a fluor, a jód, a szelén. Ezek együttesen szükségesek az ellenálló immunrendszer kialakulásához, egészségünk megőrzéséhez. Az almában előforduló fő antioxidánsok (quercetin glycosid, phloretin glycosid, a chlorogénsav és az epicatechin) leginkább az alma héjában találhatók, ezért érdemes a héjával együtt fogyasztani.

Sokan szeretik ezt a különleges formájú déli gyümöcsöt. A Dél-Brazíliában és Paraguayban őshonos gyümölcs vonzó illatát és ízét az ottani lakosoknak köszönhetjük, akik nemesítették a növényt, hiszen az ananász vadon termő fajtája csaknem ehetetlen volt.

De nemcsak az íze és az illata lehet vonzó, ha tisztában vagyunk vele, milyen sok előnyös tulajdonsága van a szervezetünkre!